Westie
A west highland white terrier, vagy egyszerűen csak Westie apró termetével és fehér bundácskájával azonnal magára vonzza a tekintetet. Hazájában, Skóciában kezdetben róka- és borzvadászatra alkalmazták, mára azonban elképesztő karriert futott be.
Vadászkutyából kabalaeb lett:
Egyes források szerin a westie Edward Donald Malcom ezredes keze közt született az 1800-as években. A legenda szerint egy vörös színű terrierjét egy vadászaton a róka helyett lőtték meg, az esetet követően az ezredes úgy vélte, hogy további vadászataihoz egy feltűnő, hófehér eb lenne a legkiválóbb társa. Más források szerint egyenesen Argyll hercegnek köszönhető a szépséges westie megjelenése. Így vagy úgy, a kutyafajta nemesi származása elvitathatatlan.
A westie jelleme:
A west highland white terrier jó természetű, játékos, könnyen idomítható, szófogadó, de a terrierek makacssága rá is jellemző. Az idegenekkel szemben barátságos, a gyerekekkel jól kijön. Élettel teli, bohókás és nagyon kedves, ám néha kissé önző és csökönyös. Dominanciára való hajlamát nem fizikai küzdelem árán érvényesíti, kerüli a más kutyákkal való konfliktusokat, a józan gondolkodás és jól nevelt viselkedés elsajátításához azonban következetes nevelést igényel. Engedelmességre a westie-ket is nevelni kell, ezt leginkább akkor látjuk be, amikor összeakadunk egy macskával: az apró termetű jószág engedve ősi vadászösztönétől hajtva fénysebességgel ered a nyomába. Ugyanígy a baromfiudvar lakói, vagy a kisrágcsálók sincsenek biztonságban a független, villámgyors kiskutyától, és az azonos nemű ebeknek könnyen nekiugrik. Ezt a kellemetlen, és néha önveszélyes viselkedését szocializációval és következetes neveléssel azonban orvosolhatjuk.